Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a gazdája azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok.

A szívem kemény és nem tud megbocsátani ezeknek a kétlábú, emberi álarcot viselő szörnyetegeknek, akik szenvedést okoznak a Föld ártatlanjainak – legyenek azok gyermekek vagy állatok.
Összetört és meggyötört állatot tartok karjaimban és azt kívánom: jusson ugyanez a sors ezeknek a szörnyetegeknek, járják meg a poklot, leláncolva víz és élelem nélkül, kegyelem nélkül.

Állatmentő vagyok. Törékeny porcelánból vagyok.

Szívem ezer apró szilánkra törik, ahogy ezt a gyenge kis teremtményt tartom, miközben ő zihálva egy utolsót sóhajt. Könnyeim bársonyos pofácskájára hullanak, ahogy búcsúcsókot lehelek rá.